3. fejezet. A rejtélyes srác kiléte

Reggel pontosan 6:05- re keltem, mert a telefonom őrülten elkezdett sípolni és világítani. Hétfő reggel van. Ma megyünk először ebbe a londoni suliba. Még van időm háromnegyed nyolcig, (akkora kell beírni) de mire elkészülök... szóval feltápászkodtam a kényelmes ágyamból és kisétáltam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, kimostam a hajamnak helyett lévő szénaboglyát, és kiszálltam a zuhanykabinból. Megtörölköztem, megszárítottam és kivasaltam a hagytam majd hagytam hogy a vállamra omoljon. Bekentem a kezem és a lábam testápolóval és felöltöztem. 2 szett között vaciláltam, de végül is sikerült kiválasztani. Ezt vettem fel: 

Amint felöltöztem, lementem reggelizni. Amikor leértem Lia már lent falta a müzlijét. Amikor jobban megnéztem nem csalódtam benne. Ez volt rajta:

- Nem gondolod, hogy ez már egy kicsit túlzás? Nagyon kirittyentetted ( ezt csakis Biának ) magad a suliba.- sétáltam el mellette és kivettem a tejet a hűtőből, a finom epres, mogyorós müzlimhez.

- Ugyan mire gondolsz? Jah, a ruha. Egyáltalán nem. Ők is ott lesznek, és így több esélyem lesz. Vagyis remélem mind ott vannak.- gondolkodott el.- Amúgy khm... csinos vagy.- MI? ez most megdicsért? Ilyet még nem nagyon csinált. Nagyon meglepődtem.

- Ja, öhmm... igen, köszi. Azért te is.- dadogtam. Megettem a müzlimet és ránéztem az órámra. Fél nyolc volt. Még van 15 percünk odaérni és taxival 5-10 perc. Na de szerintem akkor is ideje indulnunk.

- Lia, szerintem induljunk.- mondtam és felhúztam a fekete Converse cipőm.

- Oké. Felőlem, de eljössz velem az igazgatóiba, mert én nem kaptam órarendet.- ment ki az ajtón és a végét már csak alig hallottam.

Hívtunk egy taxit és ahogy gondoltam, olyan hat-hét perc múlva a suli kapujába voltunk. Kifizettem a taxit, mivel drága testvérkém nem volt hajlandó, hanem rögtön be is rohant. Amikor a taxi elhajtott, egy nagy levegőt vettem mert nagyon izgulok. Első nap. Vajon nem fognak csúfolni? Nem lesz jobb Lia? Nem tudom. Még egy utolsó nagy levegőt vettem és beléptem az udvarra a hatalmas kapun keresztül. Mindenhol nyüzsgés volt. Lia már az aulában várt.

- Na akkor eljössz velem?- kérdezte türelmetlenül. Ebben a pillanatban be is csengettek.

- Hát persze.- sóhajtottam egy nagyot,mert lefogom késni az első iskolanapomon az első órámat. Elindultunk az igazgatói irodába. Egy kicsit eltévedtünk, de semmi baj. Amikor sikeresen megtaláltuk, Lia bement az órarendjéért és már indulhattunk is. Hát ez nem tartott sokáig, igazán magában is eljöhetett volna. Ő elment az órájára és én is elindultam. Elgondolkoztam azon hogy én vagyok a nagyobb, de mégis ő a menőbb, sportosabb, jófejebb, viccesebb és stb. Gondolkozásom az szakította meg, hogy fáj a fejem és a földön ülök. Nekimentem valaminek. Egy szekrénynek. Vagy is nem is én mentem neki, hanem nekem csapták. 

- Figyelj már jobban, most elrontottad a hajam. Nézd meg.- kiabált rám egy srác. Várjunk csak. Ez az a rejtélyes srác.

- Bocsi, nem figyeltem.- szabadkoztam még mindig a földön ülve. Várj! Miért én kérek bocsánatot mikor ő csapta rám az ajtót? Most vettem észre, hogy az eséstől a szoknyám kicsit felcsúszott. Hopp. Égés. És nem is kicsit megbámulta. Aztán le húztam a szoknyám, és elkapta a tekintetét.

- Gyere.- fogta meg a kezem és felhúzott.- Amúgy Zayn vagyok. De mennem kell.- nem is nézett a szemembe amikor beszélt, csak úgy elviharzott. Zayn. Megjegyzem ezt a nevet. ZAYN.

Na csocsi mindenki :) Itt az új rész. Örülnék neki ha komiznátok és iratkoznátok rendszeres olvasóknak. Legalább 1 komi és jön a kövi.

By: Petra :)