4. fejezet

Sziasztok..:) Itt az új feji. 2-3 komi és kövi:D

Gondolkodásom Lia szakította meg.
- Mit keresel Zayn szekrénye előtt? - kérdezte.
- Nekem vágta az ajtót - magyarázkodtam.
- Zayn olyat soha nem tenne - dühöngött majd sarkon fordult.
- Persze - suttogtam.
Lia olyan szerencsés. Olyan mázlista, mindenki vele foglalkozik, velem meg senki. Pár évvel ezelőtt amikor még jóba voltunk valahogy népszerűnek éreztem magam. De ahogy teltek az évek.. belőle egy igazi nő lett belőlem meg.. 

Bementem az utolsó órámra ami osztályfőnöki volt. Leültem hátul a legeslegutolsó padba és onnan figyeltem a tanárunkat, Mr. Paris-t. Szerencsémre egyik idióta One Direction-ös fiú sincs az osztályba amibe járok. Hurrá, egy jó pont. 
- Demetria - szólított a tanár - fáradjon ki és mutatkozzon be az osztálynak. 
Elfogom rontani. Tudom, hogy elfogom rontani. 
- He-heló - dadogtam miközben mindenki engem nézett - D-demi Smith vagyok. V-van egy húgom, Lia Park.
- Tudjuk, nagyon dögös - szólt az egyik srác.
- Hagyd őt békén - szóltam. Nem tudom mi ütött belém. Megvédtem Liát. Nem hagyom, hogy bántsák ezek az elmebetegek. Szeretem Liát és hiányzik a hisztis húgim. 
- Kívánsz még valamit mondani magadról? - kérdezte a tanárunk.
- Nem - mentem vissza a helyemre majd leültem. 
10 perc után kicsengettek és én szélsebességgel rohantam Liához. 

A házunk kapujánál értem utol Liát. Bementünk a házba és ledobtuk a táskánkat. Lia felment a szobájába én meg leültem kaját csinálni. Anyu és apu dolgoztak. 
Hamar megcsináltam a két szendvicset - igen Liának is csináltam -  ,békülni akarok Liával. Felkaptam a két tányért és a táskáinkat. Először az én táskámat hajítottam be a szobámba utána nem levegőt vettem és elindultam Lia szobája felé. 
Bekopogtam majd bementem.
- Szia - mosolyogtam.
- Hali.
Leraktam a táskáját a fotelba majd leültem mellé az ágyra. 
- Tessék - nyújtottam át a tányérját.
- Köszi.
Mind a ketten elkezdtük enni a szendvicsünket. Mikor befejeztük beállt a kínos csend.
- Figyelj - kezdtem - mi lenne ha kibékülnénk? - tértem a lényegre.
Lia nem válaszolt csak pár könnycsepp gördült ki a szeméből. Még pár másodpercig hallgatott.
- Már nem is emlékszem, hogy min vesztünk össze - mosolygott.
- Én sem - mondtam.
- Hiányoztál - szólt majd még jobban sírt.
Ezt követően nagyon sokat beszélgettünk. Nagyon jó volt.

- Na és Lia, hogy állsz a fiúkkal vagy az One Direction-nel? - tettem fel a kérdést, de nem olyan reakciót kaptam mint amilyet vártam. 
- L-liam.. - dadogott.
- Liam?
- A suliban azelőtt ami előtt láttalak Zayn szekrénye előtt..
- Jajj Lia mondjad már..- nyaggattam. 
- M-megerőszakolt.
- LIAM?? - ugrottam fel. Nem sok mindent tudtam róluk de eltudtam dönteni, hogy Liam nem tenne ilyet.. sőt semelyik. 
- És hogy? - fagytam le.

*Visszatekintés, Lia szemszöge*

Reggel minden rendben ment. Hamar ébredtem és gyorsan felöltöztem. Hajamat sikeresen emberivé varázsoltam majd kisminkeltem magam. Ma kell kinéznem a legjobban. Az első sulinap az új iskolában. 
Lementem és mindenki rám várt. Demivel elmentünk a suliba és én rögtön be is rohantam. Az órák nagyon jól mentek. Szerencsére mindenkinek bejöttem. Megint én voltam a középpontban. Hurrá. 
Nagyon vártam, hogy végre találkozhassak az 1D-vel. Liam, Harry és Niall egy osztályban voltak úgy mint Zayn és Louis is. Larry Stylinson nem volt egy osztályban. 
Tesin pont Liam-mel, Harry-vel és Niall-el voltunk. Minden szuperül ment. Rám néztek. Most nem sikongattam mint múltkor. 
Az óra végén én és Liam pakoltunk el. Mindent szépen a helyére raktam a szertárban amikor kifelé menet nekimentem Liam izmos testének.
- Ohh bocsi - kértem rögtön elnézést.
- Semmi baj édes - mosolygott majd felemelt. Oda vitt az asztalhoz és ráültetett. 
- A te apukád Andrew Smith ugye? - kérdezte.
- Igen miért? - próbáltam kiszabadulni fogásából de ő még erősebben fogott.
- Ma hozzátok megyünk vacsorára. Valami szexit vegyél fel - kacsintott - most pedig tudod mit fogunk csinálni? - ment az ajtó felé.
- Azt nem tudom, hogy te mit fogsz csinálni de én most ki fogok menni átöltözni.
- Nem nem - becsukta az ajtót majd visszajött.
- Engedj el - fészkelődtem. 
Liam durván leszaggatta rólam a ruhákat majd ő is levetkőzött.
Közelebb hajolt hozzám majd elkezdte szívni a nyakamat.
- Demi segíts - kiabáltam nővérem után.

Liam tovább dühödött és megtörtént. Megerőszakolt. Az aktus után elengedett és én gyorsan kifutottam majd felöltöztem. 
- Ma este nálatok - kiabált utánam.
Nem hiszem el, hogy a példaképem megerőszakolt. Mégis mit képzelt? Nem fogom ennyiben hagyni.
Miközben mentem ki láttam Demit Zayn szekrényénél. És ő mire készül? Ha Zayn-ben is csalódnunk kell?

*Jelen, Demi szemszöge*

- Rémes volt, - mesélte tovább Lia - de feltudod te ezt fogni? Egy 16 éves lányt. És, hogy Liam. Még ha máshogy lett volna élveztem volna.. És ma eljönnek. Ide.
- Jól van Lia nyugi. Most megyek átöltözni most kaptam sms-t anyutól, hogy mindjárt itthon lesznek és, hogy készüljünk.
- Ne mond el anyunak és apunak - szólt utánam Lia.

Átmentem a szobámba és gyorsan felkaptam valamit. Sminkelésre már nem volt nagyon idő - mondjuk nem is szoktam magam sminkelni - hajamat kivasaltam majd a vállam fölött átraktam.

Visszamentem Liához és benne sem csalódtam. Gyönyörű smink volt rajta. Haja válla fölött bal oldalon be volt fonva.

- Készen állsz? - kérdeztem. 

- Igen - válaszolt.

Lia felállt majd mind a ketten kisétáltunk. Megfogtuk egymás kezét amit már régen nem tettünk.

Mikor leértünk a nagy ebédlőbe a fiúk már az asztalnál ültek.

- Heló lányok - köszöntek egyszerre majd Liam Liára nézett majd kajánul elvigyorodott, Zayn pedig szinte tudomást sem vett rólam csakis Liáról..őt bámulta, úgy ahogy Liam is és a többi fiú is. Liában meghűlt a vér.

3. fejezet. A rejtélyes srác kiléte

Reggel pontosan 6:05- re keltem, mert a telefonom őrülten elkezdett sípolni és világítani. Hétfő reggel van. Ma megyünk először ebbe a londoni suliba. Még van időm háromnegyed nyolcig, (akkora kell beírni) de mire elkészülök... szóval feltápászkodtam a kényelmes ágyamból és kisétáltam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, kimostam a hajamnak helyett lévő szénaboglyát, és kiszálltam a zuhanykabinból. Megtörölköztem, megszárítottam és kivasaltam a hagytam majd hagytam hogy a vállamra omoljon. Bekentem a kezem és a lábam testápolóval és felöltöztem. 2 szett között vaciláltam, de végül is sikerült kiválasztani. Ezt vettem fel: 

Amint felöltöztem, lementem reggelizni. Amikor leértem Lia már lent falta a müzlijét. Amikor jobban megnéztem nem csalódtam benne. Ez volt rajta:

- Nem gondolod, hogy ez már egy kicsit túlzás? Nagyon kirittyentetted ( ezt csakis Biának ) magad a suliba.- sétáltam el mellette és kivettem a tejet a hűtőből, a finom epres, mogyorós müzlimhez.

- Ugyan mire gondolsz? Jah, a ruha. Egyáltalán nem. Ők is ott lesznek, és így több esélyem lesz. Vagyis remélem mind ott vannak.- gondolkodott el.- Amúgy khm... csinos vagy.- MI? ez most megdicsért? Ilyet még nem nagyon csinált. Nagyon meglepődtem.

- Ja, öhmm... igen, köszi. Azért te is.- dadogtam. Megettem a müzlimet és ránéztem az órámra. Fél nyolc volt. Még van 15 percünk odaérni és taxival 5-10 perc. Na de szerintem akkor is ideje indulnunk.

- Lia, szerintem induljunk.- mondtam és felhúztam a fekete Converse cipőm.

- Oké. Felőlem, de eljössz velem az igazgatóiba, mert én nem kaptam órarendet.- ment ki az ajtón és a végét már csak alig hallottam.

Hívtunk egy taxit és ahogy gondoltam, olyan hat-hét perc múlva a suli kapujába voltunk. Kifizettem a taxit, mivel drága testvérkém nem volt hajlandó, hanem rögtön be is rohant. Amikor a taxi elhajtott, egy nagy levegőt vettem mert nagyon izgulok. Első nap. Vajon nem fognak csúfolni? Nem lesz jobb Lia? Nem tudom. Még egy utolsó nagy levegőt vettem és beléptem az udvarra a hatalmas kapun keresztül. Mindenhol nyüzsgés volt. Lia már az aulában várt.

- Na akkor eljössz velem?- kérdezte türelmetlenül. Ebben a pillanatban be is csengettek.

- Hát persze.- sóhajtottam egy nagyot,mert lefogom késni az első iskolanapomon az első órámat. Elindultunk az igazgatói irodába. Egy kicsit eltévedtünk, de semmi baj. Amikor sikeresen megtaláltuk, Lia bement az órarendjéért és már indulhattunk is. Hát ez nem tartott sokáig, igazán magában is eljöhetett volna. Ő elment az órájára és én is elindultam. Elgondolkoztam azon hogy én vagyok a nagyobb, de mégis ő a menőbb, sportosabb, jófejebb, viccesebb és stb. Gondolkozásom az szakította meg, hogy fáj a fejem és a földön ülök. Nekimentem valaminek. Egy szekrénynek. Vagy is nem is én mentem neki, hanem nekem csapták. 

- Figyelj már jobban, most elrontottad a hajam. Nézd meg.- kiabált rám egy srác. Várjunk csak. Ez az a rejtélyes srác.

- Bocsi, nem figyeltem.- szabadkoztam még mindig a földön ülve. Várj! Miért én kérek bocsánatot mikor ő csapta rám az ajtót? Most vettem észre, hogy az eséstől a szoknyám kicsit felcsúszott. Hopp. Égés. És nem is kicsit megbámulta. Aztán le húztam a szoknyám, és elkapta a tekintetét.

- Gyere.- fogta meg a kezem és felhúzott.- Amúgy Zayn vagyok. De mennem kell.- nem is nézett a szemembe amikor beszélt, csak úgy elviharzott. Zayn. Megjegyzem ezt a nevet. ZAYN.

Na csocsi mindenki :) Itt az új rész. Örülnék neki ha komiznátok és iratkoznátok rendszeres olvasóknak. Legalább 1 komi és jön a kövi.

By: Petra :)

2. fejezet: A suli és a rejtélyes srác

Rögtön mentünk is a csomagjainkért a csomag szállítóba és hívtunk egy taxit. Bediktáltuk a nyaralónk, illetve most már a házunk címét és már úton is voltunk. Mikor megérkeztünk, ugyanolyan volt mint minden nyáron. Nagy és szép. A hatalmas udvaron van egy gyönyörű medence. Körülötte be van parkosítva és napozóágyak vannak.
A ház 2 emeletes és mind a két emeletről nyílik egy erkély ami kiváló kilátást biztosít az udvarra:

Belülről is ugyanolyan elbűvölő volt mint kívülről. Egy hatalmas nappali, egy konyha és 6 szoba, amiből külön fürdő nyílik.
Anya és apa mindig egy szobában alszik, ami a földszinten van. Nekem az emeleten van a szobám, ahogy Liának is. Hát hogyne hogy övé a legnagyobb szoba. De hiába neki a leghatalmasabb, neki nincs terasza úgy mint nekem. Ahogy bementem a szobámba rögtön rávettettem magam a hatalmas ágyamra. Itt ez a szoba, ami más, mint a többi hely. Ez a hely, ahol nem érzem azt, hogy béna, ostoba és felesleges vagyok. Ez az én kis zugom.
- Kicsim, gyere le. Indulunk.- szakított félbe anya csilingelő hangja. Várjunk csak. Hova indulunk? Na mindegy. Gyorsan átöltöztem és le is futottam a lépcsőn:

Amikor leértem meg sem lepődtem hogy Lián mi volt. Egy testhez simuló, rövid farmerruha, ami kihangsúlyozta tökéletes alakját. Szokásához híven nagyon csinos volt.

Lia ruhája:

- Anya, hová megyünk?- érdeklődtem.
- Megnézni az iskoládat. Hétfőtől járni fogsz. Megérdeklődjük az információkat az igazgatótól.- mondta anya és már a cipőjét is felhúzta. Úristen, hétfőn iskolába megyek. És csütörtök van. Nagyon félek. És ha ugyanúgy fognak bánni velem, mint otthon? Reménykedjünk.
Én is felvettem a magassarkúm, pedig nem szoktam magassarkút húzni. És most jobban is kiöltöztem mint szoktam. Szűk farmert nem nagyon szoktam hordani. Pedig amikor még Liával jóba voltunk, mindig Ő adott öltözködési tanácsokat és azt mondta hogy jól áll.
Hívtunk egy taxit és anya elmondta a taxi sofőrnek az iskola címét. 5 perc és meg is érkeztünk. Tényleg nincs messze tőlünk.
Amikor kiszálltunk, egy hatalmas épülettel találtam magam szembe. Lia rögtön előre szaladt és körbe járta az épületet. Amikor beléptünk a suliba, szünet volt. Mindenki az aulában foglalta el magát. A lányok többnyire pláza macskák voltak szerencsétlenségemre. Viszont a fiúk azok egész helyesek voltak. De persze hogy mind Liát figyelte. Vagyis a fenekét. Vagyis... Állj! Egy fiú engem figyel. Fekete haja, barna bőre és szeme, és egy fülbevalója van. Azta! Nagyon helyes. És ha jobban megnézem, ennél is jobban, mintha láttam már volna. Gondolkodásom Lia szakította meg.
- Te jó ég! Zayn. Zayn Malik! Uramisten. Zayn te vagy az? Hát persze hogy te. Adj egy aláírást!- sikongatott és tapsolt az én drága hugicám és odaszaladt ahhoz a sráchoz, aki engem nézett. Hát innen ismerős. Lia egész nap őket hallgatja és nézi a TV.- ben. Annak a One Direction- nak a tagja.
- Lia, hagyd már békén szegény fiút.- szólt rá apa, amikor már a nyakában volt. Szó szerint csimpaszkodott rajta. De nem használt apa szava, ugyanúgy tapadt szegény srácra.
- Nézd Lia, ott megy egy másik lüke gyerek abból a bandából.- kiáltottam el magam, mert ez tudom hogy sikerülni fog.
- Mi, hol?- engedte el a srácot.
- Én láttam, ott ment ki az ajtón.- mutattam ki az ajtón.
- Megyek, bébi, megyek!.- rohant ki az ajtón.
Amikor vissza néztem a fiúra, már csak hűlt helyét láttam. Legalább megköszönhette volna. Rejtélyes ez a srác. Ekkor becsengettek. Lia 2 perc után jött be ugyanaz az ajtón, ahol kiment.
- Már valószínüleg elment, mert nem értem utól. Na majd hétfőn megkeresem. Kösz Demi hogy szóltál. Remélem hogy Niall vagy Harry volt az.- ugrándozott össze vissza. Na jóó... Nekem mindegy.
A nap további részében nem nagyon történt semmi. Voltunk az igazgatónál és apa meg anya elintézte hogy hétfőtől ide járjunk Liával. 

1. fejezet: Hello London

Mint minden nap ma is sírva jöttem haza a suliból.
- Anya, én ezt nem bírom tovább.- sírtam és szorosan megöleltem őt.
- Kicsim, ez nem mehet így. Minden nap suli után sírva jössz haza, és sírva is mész el, mert tudod, hogy piszkálni fognak. Ez már nem állapot. Tudod mit?- nézett rám.
- Mit?- kérdeztem kíváncsian.
- Elköltözünk. - kezdte.
- LONDONBAA. - sikkantott Lia.
- Nem Lia. - állította le anya.
- De ha költözünk akkor oda költözünk. - szált szembe anyuval. Hát igen.. Lia mindig is ilyen volt. Ha nem kapott meg valamit bevágta a hisztit..
- Kicsim most ment a rádióban a vándájkeksön. - lépett be apu.
-One Directioon. - ugrott fel Lia - anyu, apu pakoljatok indulunk Londonba. - fejezte be majd gyors léptekkel felrohant a szobájába.
- Menj Demi és pakolj. - mondta anyu majd én is követtem Liát.
- Na mi van költözünk? - hallottam apu hangját.

- Lia - mentem be tesóm szobájába. - te mi a jó eget csinálsz?
- Hát összepakoltam. - ült nyílegyenesen az ágyán és a teli bőröndök szépen mellé voltak rendezve. A szoba szinte üres volt. Csak egy ágy, szekrény és egy íróasztal volt benne.- Na te már összepakoltál?
- Lia. - kezdetem. - ugye tudod, hogy nem fogunk Londonba menni?
- DE. - emelte fel a hangját.
- Amúgy mikor pakoltál össze? - kérdeztem.
- Tegnap. 
- Jó. Megyek én is. - jelentettem ki és azzal sarkon fordultam. Bementem a szobámba és elővettem a bőröndöket. Gyorsan bedobáltam az összes cuccomat.
- Demi indulunk. - szólt be anyu.
- Mi?? Már?? - lepődtem meg.
- Siess. - szólt.
Az összes bőröndöt kivonszoltam de még visszamentem átöltözni.
- Azért így nem mehetek. - állapítottam meg majd végignéztem magamon.
Bementem a fürdőbe. Hajamat kivasaltam és csináltam egy szolid sminket. Kék pólót és egy farmert vettem fel egy színes tornacipővel. Kiegészítőként egy peace-es nyakláncot.

 
Miután ismét végig néztem magam a tükörben és elvégeztem az utolsó igazításokat lementem és a cuccaimat is kivittem. 
- Itt vagyok. - értem le és már mindenki rám várt. 
Anyun egy laza fehér ruha, apum szokásos szerelése: póló és térdnadrág tornacipővel és Lia is kicsípte magát.
- Lia te..
- Ugye? Tudom gyönyörű vagy. - mondta.
Igen akármilyen egoista, beképzelt és szoktunk veszekedni most tényleg gyönyörű volt. Mondjuk mikor nem?!
Szőke haja göndören hullott a vállára. Kék inget viselt amit feltűrt a könyökéig, kék farmert ami néhány helyen lukas volt és egy fekete magassarkút. Szolid smink-e még szebbé tette.




- Akkor most végül is hova költözünk? - tettem fel a nagy kérdést. 
- Jajjh.. Londonba. - közölték velem.
Lia a hír hallatán tombolni kezdett. Még utoljára beszippantottuk a ház jellegzetes illatát - sok parfüm keveréke - majd kimentünk, beraktuk a csomagokat a kocsiba majd mi is beszálltunk.
Az út unalmasan telt. Néztünk ki az ablakon a suhanó tájt.
- Anyu.. - szólalt meg Lia.
- Igen kicsim?
- Ti miért, vagy hogy fogadtatok örökbe?
- Hát.. ez mind még nagyon régen történt. Demi akkor már megvolt. Ellátogattunk az árvák otthonába adományozni és akkor megláttunk téged. Kék szemeid csillogtak. egyből beléd szerettünk de ne értsd félre. 2 hét múlva újra visszamentünk és örökbe fogadtunk.
- É-és a szüleim? Mármint a rendes? - kérdezte.
- Hát sokat nem tudunk róla. Az apukád William Park valamiért depressziós lett és megölte anyukádat utána jött rá, hogy mit tett és ő is öngyilkos lett. A ház még mindig ismeretlen okok miatt kigyulladt és a tűzoltók úgy találtak rád.
- És a heg a jobb belsőcombomon?
- Azt a tűz okozta.
A történet megrémített. Szegény Lia miket élt át. - de gondolat menetemet az szakította meg, hogy végre megérkeztünk. 
- Na gyerekek ideértünk. - szólalt meg apu.
Apu kiszállt és kiszedtük a csomagjainkat. 
- Hello London. - mondtuk egyszerre.

Prológus

Sziasztok.



Engem mindig is csúfoltak. Nézzétek Demi milyen stréber, hogy milyen két ballábas. De bezzeg Lia.. ő mindenben jó. Ő szép, ő okos, ő sportos. 
Anyáék átvittek egy másik suliba. Ahol már nem csúfolnak. A suliban van egy fiú. Fekete hajú, barna szemű. Nagyon titokzatos. Kísérteties és félelmetes, de mégis vonz. Mások szerint egy szörnyeteg de nekem tetszik. Megakartam ismerni de belekevertem magam megint egy kalamajkába. Ő megmentett és így ment ez sokáig...

Olvassátok és kísérjétek figyelemmel a blogot. Iratkozzatok rendszeres olvasóknak.:)

Petra xx.