- Anya, én ezt nem bírom tovább.- sírtam és szorosan megöleltem őt.
- Kicsim, ez nem mehet így. Minden nap suli után sírva jössz haza, és sírva is mész el, mert tudod, hogy piszkálni fognak. Ez már nem állapot. Tudod mit?- nézett rám.
- Mit?- kérdeztem kíváncsian.
- Elköltözünk. - kezdte.
- LONDONBAA. - sikkantott Lia.
- Nem Lia. - állította le anya.
- De ha költözünk akkor oda költözünk. - szált szembe anyuval. Hát igen.. Lia mindig is ilyen volt. Ha nem kapott meg valamit bevágta a hisztit..
- Kicsim most ment a rádióban a vándájkeksön. - lépett be apu.
-One Directioon. - ugrott fel Lia - anyu, apu pakoljatok indulunk Londonba. - fejezte be majd gyors léptekkel felrohant a szobájába.
- Menj Demi és pakolj. - mondta anyu majd én is követtem Liát.
- Na mi van költözünk? - hallottam apu hangját.
- Lia - mentem be tesóm szobájába. - te mi a jó eget csinálsz?
- Hát összepakoltam. - ült nyílegyenesen az ágyán és a teli bőröndök szépen mellé voltak rendezve. A szoba szinte üres volt. Csak egy ágy, szekrény és egy íróasztal volt benne.- Na te már összepakoltál?
- Lia. - kezdetem. - ugye tudod, hogy nem fogunk Londonba menni?
- DE. - emelte fel a hangját.
- Amúgy mikor pakoltál össze? - kérdeztem.
- Tegnap.
- Jó. Megyek én is. - jelentettem ki és azzal sarkon fordultam. Bementem a szobámba és elővettem a bőröndöket. Gyorsan bedobáltam az összes cuccomat.
- Demi indulunk. - szólt be anyu.
- Mi?? Már?? - lepődtem meg.
- Siess. - szólt.
Az összes bőröndöt kivonszoltam de még visszamentem átöltözni.
- Azért így nem mehetek. - állapítottam meg majd végignéztem magamon.
Bementem a fürdőbe. Hajamat kivasaltam és csináltam egy szolid sminket. Kék pólót és egy farmert vettem fel egy színes tornacipővel. Kiegészítőként egy peace-es nyakláncot.
Miután ismét végig néztem magam a tükörben és elvégeztem az utolsó igazításokat lementem és a cuccaimat is kivittem.
- Itt vagyok. - értem le és már mindenki rám várt.
Anyun egy laza fehér ruha, apum szokásos szerelése: póló és térdnadrág tornacipővel és Lia is kicsípte magát.
- Lia te..
- Ugye? Tudom gyönyörű vagy. - mondta.
Igen akármilyen egoista, beképzelt és szoktunk veszekedni most tényleg gyönyörű volt. Mondjuk mikor nem?!
Szőke haja göndören hullott a vállára. Kék inget viselt amit feltűrt a könyökéig, kék farmert ami néhány helyen lukas volt és egy fekete magassarkút. Szolid smink-e még szebbé tette.
- Akkor most végül is hova költözünk? - tettem fel a nagy kérdést.
- Jajjh.. Londonba. - közölték velem.
Lia a hír hallatán tombolni kezdett. Még utoljára beszippantottuk a ház jellegzetes illatát - sok parfüm keveréke - majd kimentünk, beraktuk a csomagokat a kocsiba majd mi is beszálltunk.
Az út unalmasan telt. Néztünk ki az ablakon a suhanó tájt.
- Anyu.. - szólalt meg Lia.
- Igen kicsim?
- Ti miért, vagy hogy fogadtatok örökbe?
- Hát.. ez mind még nagyon régen történt. Demi akkor már megvolt. Ellátogattunk az árvák otthonába adományozni és akkor megláttunk téged. Kék szemeid csillogtak. egyből beléd szerettünk de ne értsd félre. 2 hét múlva újra visszamentünk és örökbe fogadtunk.
- É-és a szüleim? Mármint a rendes? - kérdezte.
- Hát sokat nem tudunk róla. Az apukád William Park valamiért depressziós lett és megölte anyukádat utána jött rá, hogy mit tett és ő is öngyilkos lett. A ház még mindig ismeretlen okok miatt kigyulladt és a tűzoltók úgy találtak rád.
- És a heg a jobb belsőcombomon?
- Azt a tűz okozta.
A történet megrémített. Szegény Lia miket élt át. - de gondolat menetemet az szakította meg, hogy végre megérkeztünk.
- Na gyerekek ideértünk. - szólalt meg apu.
Apu kiszállt és kiszedtük a csomagjainkat.
- Hello London. - mondtuk egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése